happy change family

a happy change család jelentősége az, hogy olvasmányosabbá teszi és átélhetőbbé teszi a szervezési dilemmákat és lehetséges megoldásokat.

az apa, sziszi bá, kissé ódivatú és nehezen érti a környezeti változásokat, de érdeklődése és elkötelezettsége túlsegíti a nehézségeken

gyermekei modern fiatalok, Bambi humán-, Dudu inkább reál beállítottságú, a modern idők gyermekei

beszélgetéseik értlemezik a modelleket és illusztrálják a kulturális, metodikai és generációs eltéréseket

Sziszi bácsi így jelenik meg a könyvben:

"Sziszi bácsit több évtizeddel ezelőtt egy műtét miatt elaltatták és úgy maradt, most jöttek rá, hogy fel kellene ébreszteni. Felébred és körülnéz. Kiveri a víz, a vitálfunkcióit mérő szerkezetek igencsak kilengenek, „nyugi, nyugi, Sziszi bácsi”, igyekeznek az ápolónők segíteni neki, hogy csökkenjen a rémülete – mert a bácsi szemében páni félelem.

Az éjjeli szekrényen felberreg egy szerkezet, amit a szomszédja a füléhez emel és belebeszél. Ez telefon lenne? Hol van a zsinórja és egyáltalán, hogy néz ki?

Egy másik ember egy kis táskát tart az ölében és püföli. Ír? Nem tollal, nem papírra, hanem valami masinán, ez egy táskaírógép? Akkor miért nem kopog és hol van belőle a papír?

Slukkolni akar egy jót a Mánkeszből[1], de rávernek a kezére, „nincs cigizés, Sziszi bá”. Szobatársai közül néhányan szippantanak valamit, olyan, mint egy töltőtoll és egy cumi keveréke és valami pára jön belőle, „e-cigi, úgy hívják”, súgja az egyik ápolónő. „Az meg mi a túró...”, gondolkodik az Öreg.

Kikerülve a kórházból az utcán feltűnik neki egy az aszfalton sárgával felfestett sáv, amelyben csak biciklisták járnak, ez meg minek.

Amikor otthon leül a konyhában vacsorázni, Panni, a felesége által eléje tett dolgokat meghökkenve nézi: hát a korábban kétdecis tejföl most 1,8 dl-es; a régebbi tízdekás vaj csak 9, és így tovább, „le ne mérd drágám a kilós kenyeret, mert biztos az is kevesebb”, mondja a felesége. Sziszi bá nem érti, miért csökkentek le ezek a mennyiségek, és amikor a haverokkal lemegy a kocsmába, miért van, hogy a pálinka, amivel koccintanak, nem feles, hanem csak 4 centi, és a korsó sörre ugyanígy igaz, hogy nincs meg félliter. „Mi a fene van itt, kitört a háború?” Később megdöbbenve tapasztalja, hogy az is van, a világbékének annyi.

Panaszkodnak a haverok, hogy ezt is meg azt is kirúgták, többen mesélik, hány munkahelyet változtattak, mi a túró, hová lett a teljes körű foglalkoztatás? Már nem cucli[2] van, Öreg, röhögnek rajta, hanem mi, hát azt nem igazán tudják megmondani, össze-vissza veszekednek, egymás szavába vágnak, van, aki szerint nem lehet meghatározni, van, aki szerint kapitalizmus.

[1] Egykori cigaretta, a Munkás gúnyneve

[2] Szocializmus argó neve"

(43. oldal)

a többi családtag is életre kel

"Megint hazaér, hiányol valamilyen ételt a hűtőből, fia, Dudu leül egy számítógép elé, valamit pötyög és azt mondja neki, hogy „négy óra múlva itt van a kolbász, Fater, akkor hozza a futár” – „miért nem a boltba mentél?”, kérdezi az Öreg, „mert így egyszerűbb”, mondja a Fiú, „a bolt különben is messze van és te nem tudsz elvinni, mert már ittál”. Az Öreg bekapcsolja a tévét, de senki nem ül mellé, mindenki a saját szobájában, nyomogatja a kis gépet a kezében. Na, elolvasom a Népsportot[1], gondolja, keresi az újságot, de nincs a tartóban, sőt, a tartó is eltűnt. Kérdezi a többiektől, mire azt mondják neki, „Öreg, már senki sem lapozgatja az újságot, menj fel a netre, ott nézd meg, ami érdekel”. „Na a net, az aztán micsoda”, az egyik kölök megígéri, hogy reggel elmagyarázza. Nem baj, úgyis zsong a feje és leragad a szeme.

Fél szemmel még látja, hogy a felesége is egy képernyő előtt ül, görgeti a billentyűt, jönnek a képek, felette nevek, alatta szövegek, sorjában. „Nézd, a Mici milyen szép kalácsot sütött”, örvend az asszony. „Kérek”, mondja Sziszi bá. A nő nevetve mutatja neki a gépen a képet, az .észbukon van, jól érti?. „Ez mi a szösz”, mondja magában Sziszi bá. Az a „szósöl média fiacskám. Jó, hogy magadhoz tértél, neked még van néhány újdonság”.

Sziszi bá úgy érzi, menten elpusztul. Hátha kialussza magából az egészet, gondolja és bedől az ágyba. Azt reméli, rémálom az egész, ha újra felébred, akkor visszaáll minden a régi kerékvágásba.

„Miért, régen jobb volt?”, kérdezi a lánya, Bambi.

„Nem,” mondja Sziszi bá, „de azt már megszoktam. Most meg nem értek semmit”.

„Az előfordul, nem mindig értjük a dolgokat”, szól bele a felesége, Panni is a beszélgetésbe. Fogják szegény Öreg kezét, simogatják a fejét, törlik az arcáról a verejtéket...

„Mikor lesz a Dr. Agy?”, nézi a műsorújságot Sziszi bá, azaz nézné, de nincs a keze ügyében, „persze”, mondja, „tudom, már ne keressem a papírt”, Bambi nézi a mobilján, de Panni leinti őket és elmondja, hogy már nincs ez az egykori animációs műsor főszereplő, aki a szocializmus mechanizmusát magyarázta a népnek a tévében.

„Minden megváltozott”, sír Sziszi bá, mire a felesége megvigasztalja:

„Lehet, Papus, de látod, az, hogy jól berúgsz, az nem változik...”

[1] Legendás sportnapilap, 1903-tól Nemzeti Sport néven, majd 1945-től a kilencvenes évekig volt a neve Népsport"

(44. oldal)

közhelyek helyett

a modell értelmezése

a családtagok a változáskezelési modell egyes elemeit saját nyelvükre fordítják le és izgatottan fedezik fel és az olvasó számára is megmagyarázzák az értelmezési különbözőségek mellett a hasonlóságokat, a közös pontok nagyszerűségét

elhatározzák, hogy azonosítják és elkerülik a közhelyeket, amelyek a szervezeti működést tudatlanná teszik, félálomba ringatják és paralizálják

még egy felhőt is létrehoznak a leginkább használatos klisékből.

megénekeljük a munka szeretetét

"Ránk a nyílt kommunikáció jellemző

Mennyire élő ez a közhely, mennyire valós? Milyen konkrét példákat tudunk hozni az alátámasztására? Ha valaki cáfolná az állítást, hogy nálunk nyílt a kommunikáció, milyen példákkal tehetné, amelyek megfontolásra alkalmasak, vagy igazak lehetnek?"

(78. oldal) - ehhez hasonló példákat hozunk a közhelyekre, és felkínáljuk azokat a kérdéseket, amelyek mentén el lehet dönteni, hogyan vegyük fel velük a kesztyűt

ezt egyébként a kretív programjaink egyikén is gyakorolni lehet

a közhely szó felhőt a könyv 157. oldalán találod

"Sziszi bácsi szegény családban nőtt fel. A második világháborúban megszökött a málenkij robotba indított menetből. A szocializmusban egy építőipari vállalatnál helyezkedett el, pályája során sofőr, karbantartó és művezető is volt. Gyakorlatias, ügyes kezű, amolyan mindent megjavító típus. Ipari tanuló végzettségű, betanított munkásként kezdte. A könyvekről az a véleménye, hogy egynek az elejét és a végét olvasta el, és abból tudta, mi van a kettő között.

Szereti a magyarnótát, a cigányzenét és a magyar popot, a tévében látható beatzenekarok fiútagjait hosszú hajuk és kihívó öltözködésük miatt hímringyóknak tartja. Nagy dumás, nagyhangú, lyukat beszél a hasadba, mindig van még egy jobb története, a gyerekek imádják. A felnőttek nem annyira, mert sokszor erőszakos és rámozdul a feleségeikre is. Szeret focizni, kártyázni, nem bír veszíteni. Akaraterejével képesnek tartja magát mindenféle probléma megoldására.

Főállása mellett esténként irodaházakban takarít. Kivágja magát a legtöbb helyzetből, de néha kudarcot vall, pl. amikor a sörhasát akarja leoperáltatni. Az építkezésen a fejére esik az állványról, de néhány hét múlva már dolgozik. A munkáját a legjobb tudása szerint végzi. A vállalat focicsapatának is edzője egy ideig." (írjuk a könyvben)

dumálni és dolgozni tud és szeret

saját munkáját ezért szereti (idézet a könyvből):

"Úton vagyok, nézem a tájat, a leengedett ablakon keresztül beáramló szél a hajamba kap, nem dumál nekem senki. Ha várni kell pakolásnál, határátlépésnél, nézem a tájat. Ha a forgalmi helyzet miatt néha megcsúszom, igyekszem behozni az elvesztegetett időt, hadd ketyegjen az a kis masina a mellkasomban, hadd érezzem, hogy élek."

(146. és 156. oldalak) ...